Kökörcsin

A Pulsatilla vulgaris  a boglárkafélék nemzetségéhez tartozik.  A növény latin neve a "pulsare", lengés, hintázás szóból ered, az angol "pasqueflower" pedig a korai virágzást jelző "passefleu" francia szóra vezethető vissza.

A szellőrózsákkal van közeli rokonságban, 10-30 cm magasra növő évelő, virágai egyesével állnak, bókolnak, levelei erősen szeldeltek, virágszára levéltelen, külseje gyapjas, az árvalányhajra emlékeztető termése is díszít.

Azt is tudnunk kell róla, hogy bár gyönyörű, de sajnos a frissen leszakított növény mérgező. A benne lévő irritáló olaj azonban rövid életű, ha a növényt megszárítják már nem mérgez, a protoanemonin gyorsan ártalmatlan vegyületté bomlik, a szárított növény legtöbb részében van valamilyen gyógyhatású anyag.

A világban ma már viszonylag ritkán találhatóak vadon élő kökörcsinek, amelyek rövid gyepes területeket kedvelik, azonban  hazánk több tájegységén megtalálható növényfaj, többek között a Bakony északi részén is él.

A Pulsatilla pratensis subsp. hungarica, vagy magyar kökörcsin kizárólag hazánkban élő védett növény. Nyílt homokos síkokon fordul elő, kerüli a meszes talajt. A Nyírségben és a Bodrogközben nő.

Érdekességképpen egy rövid nemzetközi kitekintés: a pasqueflower (Pulsatilla patens) a kanadai Manitoba tartomány virága. Azonban a pasqueflower szépsége és népszerűsége nem korlátozódik Észak-Amerikára; számos fajtája világszerte elismert, és hivatalos virága az angliai Hertford és Cambridge megyének, valamint a norvég Oppland megyének.

Anglia rendelkezik az egyik legnagyobb összefüggő pasqueflower populációval azon a Therfield Heath természetvédelmi területen, ahol tavasszal akár 60 000 növény is virágzik, lenyűgöző megjelenésükkel.

Sziklakertbe, alacsony évelőágyásba hagymásokkal együtt a Pulsatilla vulgaris elbűvölően, bájos, üde tavaszi színfoltja minden kertnek vagy akár cserépbe ültetve, minden erkélynek és terasznak is. Kertészetünkben fehér, piros és lila virágszínű változata kapható, mérsékelten száraz, jó vízátvezetésű talajt kedvel.